A villanykapcsoló hatás a nőknél: Miért írják újra a nők a párkapcsolatok történetét?

home-clean-light-switch-today-170112-tea

“A nők újra írják a történelmet. Nem számít, ha egy hónapja még szerelmes üzeneteket küldött neked. Bármikor ráébredhet, hogy már nagyon régen nem boldog veled.”

Én ezt hívom villanykapcsoló hatásnak. Ezt történik akkor, ha egy nő már nem vonzódik hozzád és továbblép, akár megcsalt akár nem. Nem pontosan arról van szó, hogy objektíven kétségbe vonja a kapcsolat múltbéli pozitívumait, hanem úgy érez, úgy tesz, mintha azok meg sem történtek volna. Engedd meg hogy kifejtsem ezt, és csatoljam a magyarázathoz Briffault törvényét is.

home-clean-light-switch-today-170112-tea

A nők arra használják az érzelmi állapotukat, hogy meghatározzák vele a valóságot – ezt mind tudjuk. Amikor egy férfit valamilyen érzelmi teher nyomaszt, megkérdezi magától hogy vajon mi válthatta ki azt, van e egyáltalán alapja? Lehet, hogy van, de lehet hogy nincs, viszont továbbhaladva ezen a gondolati síkon végül rájön, hogy az amit érez passzol-e a rideg valóságba avagy sem. Hogyha a tények nem igazolják az érzéseit, akkor a reakciója valószínűleg rossz volt.

Mikor egy nőt nyomaszt egy ilyen teher, akkor azt az őt körülvevő világ üzeneteként értelmezi. Ugyan miért érezné magát cserbenhagyva, ha valaki nem árulta volna el? Miért érezné magát szomorúan, ha valaki vagy valami nem tett volna ellene semmi rosszat?

Éppen ezért a döntései, amelyeket a saját maga által érzékelt valóságára alapozott, totálisan nonszensznek tűnhetnek egy férfi számára (a nők őrültek, nemde?), mivel az ő valósága a legfontosabb igazságra épül, amit ő ismer: a saját érzelmi állapotára.

Ha egy nő szomorú, azt mondja neked „szomorú vagyok miattad”. Ő nem uralkodik magán úgy, ahogy te teszed. A saját érzelmeinek megváltoztatása kívül esik a hatáskörén. Ez tehát azt jelenti, hogy az érzelmi állapot amiben éppen van, csakis azért létezik, mert te tettél valamit. Vagy szándékosan vagy vétlenül.

Mivel szomorú, ezért te csináltál valamit. Az ő objektív valósága azt mondja neki, hogy te elkövettél valamit ellene, ami miatt most szomorúnak érzi magát. Ilyenkor kezdődik el egy csomó vita, mert a férfiak tévesen azzal kezdenek érvelni, hogy „félreértetted azt amit mondtam, természetesen nem úgy gondoltam”, miközben a nőnek nem számít, hogy mi ésszerű és racionális. Ő éppen szomorú, és nem lenne az, ha nem lenne rá oka. A szomorúsága hozza létre ezt az új valóságot. Ha te nem tettél volna valamit, ami elég volt ahhoz, hogy rosszul érezze magát tőle, akkor egyszerűen nem lenne szomorú.

Térjünk vissza a villanykapcsoló hatásra. Amikor évekig együtt vagy egy nővel és a dolgok elkezdenek rosszra fordulni, megtapasztalhatod azt a történelmi revíziót is, ahogyan végül kimondja „sohasem szerettelek téged” vagy „mindig is bántalmazó voltál”. És meg is érkeztünk a mindig/soha állításokhoz. Nem az igazi, tényekkel leírható valóságra reagálnak, hanem inkább egy új, érzelmeken alapuló valóságra.

A gondolatmenet valahogy így néz ki:

Nem érzek már igaz szerelmet iránta, helyette viszont megvetést és dühöt igen. És ha az igaz szerelem valódi és véget nem érő, akkor ennek általa kellene megvalósulnia. Rossz érzések vannak bennem miatta, tehát ő nem lehet jó ember. És mivel rossz érzéseket ébreszt bennem, ezért nem is szerethettem, mivel sohasem tudnék szeretni egy ilyen embert. És azok az emberi tulajdonságok amelyekkel most rendelkezik, mindig is benne voltak. Tehát én soha sem szerettem őt. Sőt az egész kapcsolat csak egy hazugság lehetett. A valódi, igaz szerelem soha sem érne véget, és ez már véget ért, így soha nem volt igaz szerelem.

És így az érzelmi állapota megalkotja az új valóságot, ahol soha semmi nem volt jó, és minden hazugságra épült. Mint amikor lekapcsolják a villanyt. Minden, amit ketten felépítettetek, eltűnik egyetlen szempillantás alatt, mintha soha nem is létezett volna.

Ilyenkor rengeteg férfi megpróbál alkudozni.

Azután amin ketten keresztülmentünk, hogy tudod ezt mind csak úgy eldobni magadtól? Együtt még meg tudjuk menteni ezt a kapcsolatot!”

Nos, az előbbi egy értelmetlen kérdés. Mi az amit eldob magától? Az ő fejében abszolút semmi. Ha bármi értékes is lenne abban a kapcsolatban, nem érezné azt, amit. Következésképpen semmi fontos dolog nincs abban a kapcsolatban.

Briffault törvénye pontosan ezen alapelv szerint működik:

Az állatvilágban nem a hím, hanem a nőstény határozza meg a család összes feltételét. Ha egy nőstény nem tud hasznot húzni egy adott hímmel való kapcsolatból, akkor az a kapcsolat nem fog létrejönni.

Következtetések:

  1.  A hím által adott múltbéli „haszon” nem biztosítja a jövőbeli kapcsolatot, vagy a jelenlegi fenntartását.
  2. Bármilyen egyezség amiben a hím egy aktuális „haszonnal” kecsegtet egy nőstényt a jövőbeli kapcsolat reményében, azonnal semmissé válik amint a hím átadja azt a “hasznot”. (lásd 1. következtetés)
  3. A jövőbeli “haszon” reménye csak korlátozottan hat a jelenlegi/jövőbeli kapcsolatra. A hatás erőssége fordítottan arányos a „haszon” megszerzéséig eltelt idő hosszával, és egyenesen arányos a nőstény hímbe vetett bizalmának mértékével (ami egyáltalán nem biztos).

Vesézzük ki az 1. következtetést – a múltbéli „haszon” nem biztosítja a jövőbeli kapcsolatot, vagy a jelenlegi fenntartását. A múltban adott „haszon” és a kapcsolat fenntartásának koncepciója az objektív valóság következetességét igényli, ahol a nő átlátná az emberi kapcsolatok íratlan szabályait: Örökké szeretni fogjuk egymást, ha nehéz idők is jönnek, együtt meg fogjuk azokat oldani. Biztosítok neked egy helyet ahol élhetsz, és ellátlak téged, te pedig majd emlékezz ezekre az áldozatokra mikor a dolgok rosszabbra fordulnak.

Az ő fejében ez úgy néz ki, hogy amikor a dolgok rosszra fordulnak, az érzelmi állapota újraalkotja a valóságot, és a múltban tett áldozatok már nem számítanak, de sokkal inkább mintha soha nem is léteztek volna. Az ő valóságában – amiben az áldozataid és szerelmed őszinte és valódi volt – nem érezhetné magát elárulva, vagy azt, hogy már nem vonzódik hozzád. De mégis így érez, tehát a valóság, ahol te rengeteg mindent tettél érte nem lehet igaz. Az igazság az kell hogy legyen, hogy hazudtál neki, és ez a kapcsolat soha sem volt őszinte.

Így fest a villanykapcsoló hatás. Egyáltalán nem kell hozzá hibát elkövetned, élhetsz akár egy jó párkapcsolatban is egy rendes nővel, ha a dolgok rosszra fordulnak, a kapcsolót mindig lenyomják.

Forrás: A RedPill portál egyik írásának fordítása, amely eredetiben ezen a helyen olvaható.

Válogatás az eredeti íráshoz hozzáfűzött hozzászólásokból:

Archwinger:

“Ez nem csak akkor történik meg, ha te vagy ő megváltoztok. Néha egy ártalmatlannak tűnő dolog üti fel a fejét az életében, anélkül hogy bármi rosszat tettél volna.

Például ha egy új munkahelyre megy, ahol egy helyes srác flörtöl vele, vagy találkozik egy bárátja barátjávat és megkedveli.

Elkezd vonzódni egy másik férfihoz. Ha valóban szerelmes lenne beléd, akkor nem érezné ezt egy másik férfi iránt. Hirtelen rájön, hogy egy ideje már nem szeret téged, és évek óta nem boldog. Ha két nappal az új srác megismerése előtt kérdezted volna meg erről, megesküdött volna rá hogy te leszel a férje, hogy soha sem volt még ilyen boldog és te vagy az ő hőse. De ma mintha azt érezné: már hosszú ideje nem boldog.

Te nem változtál meg, és nem toltál el semmit. Csak ő kezdett el máshoz vonzódni, és egy nő nem tud ellenálni a vonzalomnak. Szóval néhány férfi képes olyan vonzalmat kiváltani a nőkből, hogyha azt érzik, akkor óriási jelentőségű érzelmet társítanak hozzá, amivel meggyőzik magukat, hogy ez irtó fontos és feljogosítja őket, hogy aszerint cselekedjenek.

Törölt felhasználó:

“Elképesztően bizarr látni ahogy a nők átírják a kapcsolat sztoriját. Képtelenek arra hogy tisztán emlékezzenek vissza arra ami történt, helyette inkább a saját maguk alkotta képzelgéseikre emlékeznek. Még akkor is, ha van bizonyítékod a kavarásaikra, nem hajlandóak figyelembe venni őket, pedig alátámasztják a te verziódat.

És a mindig/soha állítások is kész kabaré. Hirtelen te mindig ilyen meg ilyen voltál. És soha sem voltál olyan meg olyan. És elhiszik.

Nem meglepő hogy a kultúrák többsége a történelem során egymástól függetlenül jutottak arra a következtetésre, hogy a nők szavahihetősége teljesen értéktelen. Mert az. Nem látják az objektív valóságot. Nem is gondolkodnak rajta. Helyette más dolgokon törik a fejüket. Azon, hogy mit éreznek. Az érzés minden ami egy nő számára igazán létezik.”

Meat-on-the-table:

“Most fedeztem fel ennek a tükörképét: Ha tényleg szerelmes beléd, képes bármilyen emléket a kukába dobni. Egyik nap felhoztam valamit, ami akkor történt amikor a kapcsolatunk gödörben volt. Egyáltalán nem emlékezett rá hogy valaha is problémáink lettek volna, és megesküdött rá, hogy amiről beszéltem meg sem történt.

Én jó jelnek veszem ezt az esetet – de ugyanakkor ez is megerősíti azt, hogy a nők valósága teljes mértékben az aktuális érzelmein alapul. Jelenleg jó helyzetben vagyok, mert nagyon vonzódik hozzám, de könnyen ráfázhatok, ha kattanik a kapcsoló.”

GayLubeOil:

“Mindezen 3 következtetés együttes eredménye a villanykapcsoló hatás. Ez nem hibája, hanem alapvető funkciója a női pszichének. Az emberi történelem jelentős része során a férfiak megöltek más férfiakat és elvették feleségül az asszonyaikat.

A villanykapcsoló hatás egy pszichológiai alkalmazkodás, mely képessé teszi a nőket arra, hogy annak a férfinek a gyermekét neveljék, aki megölte a férjüket.”

BluepillProfessor:

“Csakhogy tisztában legyünk vele, a villanykapcsolónál nincs átmenet.  Nem lehet forróról melegre csökkenteni. Van a forró és a hideg, egyikről a másikra. Emiatt lepődik meg sok férfi, ahogy hirtelen megváltozik a nők viselkedése amikor már nem vonzódnak hozzájuk.”

Stories_of_Red:

“Érdekes példaként szolgálnak Briffault törvényének és a Következtetéseinek azok a sztorik, amelyekben párkapcsolatban élő magas keresetű férfiak hirtelen elveszítik az állásaikat. Csak meg kell néznünk mi történt a kapcsolattal ezután.

Bármelyik férfi aki házas vagy hosszútávú kapcsolatban él és elveszítette a pénzt és státuszt teremtő munkahelyét, azt fogja mondani hogy jelentős változást tapasztalt a nők vonzalmában. Érezhetően elkezd eltávolodni tőled a nő, amint elveszítetted a munkád, és ez addig folytatódik amíg újra fel nem építed a karrieredet.

Hirtelen rájössz, hogy a “jóban-rosszban” nem a férfinak tett ígéret, hanem a FÉRFI ÁLTAL TETT eskü.”

mrrooftops válasza Stories_of_Red-nek:

“Ezt kipróbáltam 2 éve a (most már ex) barátnőmmel, akivel kapcsolatban elbizonytalanodtam. Úgy döntöttem hogy 3 hét szabira megyek egy jelentős előléptetés előtt, mely 45%-os béremeléssel járt. Neki viszont azt mondtam, hogy azért nem megyek dolgozni, mert az osztály ahol dolgoztam hirtelen lehúzta a rolót, és emiatt nem kellek. Szükségtelen mondanom hogy az első héten megváltozott a viselkedése, alátámasztva azt amit írtál. Tudtam hogy így fog reagálni, de kétszer is ellenőrizni akartam, hogy vajon meg tud e lepni. Nem tudott. Irány a következő csaj.”