Létezik egy legenda, mely összefügg Hitlerrel, a végzet lándzsájával, melyet a Führer nagyon régóta keresett és kutatott, valamint Attila mitikus kardjával, mely állítólag isteni hatalommal ruházta fel.

Attila kardja amúgy is régóta foglalkoztatja az embereket, mivel minden hitelt érdemlően mind a mai napig nem találták meg.

Bécsben ugyan őriznek egyet, amiről sokak szerint meg lehet állapítani, hogy az eredeti, ám ez sem 100%.

A Hitler által kutatott végzet lándzsájáról szolú legendákat pedig mindenki ismeri, aki tudja, ki volt Jézus, és van fogalma a Bibliáról.

De hogyan is kapcsolódik össze a kettő?

A katolikus hagyomány szerint Longinusnak hívták azt – az evangéliumokban név nélkül szereplő – római katonát, aki a golgotai kereszten lándzsájával keresztülszúrta Jézus testét, majd bűnbánatra jutott.

Az apokrif Nikodémus evangéliuma szerint Longinus a légióból leszerelve az apostolokhoz csatlakozott. Megtartotta azonban híres fegyverét, amelyet – így a legenda – Szent Péternek ajándékozott, aki magával vitte Rómába.

A történet szerint itt Heléna császárnő találta meg, akitől fiához, Nagy Konstantinhoz került.

Úgy tudni, hogy később ez a lándzsa segített Theodoriknak visszaverni Attila seregeit is.

A pápa az ereklyét (más források szerint csak egy Bizáncban készült mását) ajándékozta Nagy Károlynak, aki negyvenhét győztes csatában tartotta magasra – legalábbis az udvari történészek szerint, akik feljegyezték, hogy a szerencsét hozó lándzsa egyben az uralkodó végzete is lett:

percekkel azt követően, hogy egyszer véletlenül leejtette, meghalt.

Károlytól Ottó császár örökölte meg, hogy az augsburgi csatában a magyarok ellen ezzel védelmezze a szent Római Birodalmat.

A német-római császárok olyan becsben tartották a lándzsát, hogy – a golgotai kereszt egyik darabját magában foglaló kegytárggyal együtt – koronázáskor az uralkodó előtt hordozták.

1424-ben Zsigmond császár elrendelte, hogy „a szent Római Birodalom császári koronája, a birodalmi alma, a pálca, a kard, a Szent Kereszt és a Szent Lándzsa soha ne hagyják el az ország területét”.

A birodalom hanyatlásakor, az austerlitzi csata után a lándzsa kis híján Napóleon kezébe került. Csak perceken múlt, hogy az értékes ereklyét – Attila kardjával együtt – el tudták menekíteni Bécsbe.

A lándzsa a birodalmi jelképekkel együtt a Hofburg kincstárába került.
1909-ben egy, a bécsi képzőművészeti akadémiára pályázó festőjelöltnek, az ifjú Adolf Hitlernek különös élménye támadt, amikor múzeumlátogatóként megpillantotta a legendás lándzsát.

Egy ismerőse feljegyezte, hogy Hitler valósággal transzba esett az ereklye látványától.

A náci vezér utólag maga is elismerte, hogy ekkor olyan élmény érte, amely – mint írta – „ablakot nyitott előttem a jövőre, amelyen keresztül hirtelen megvilágosodást kaptam, (…) hogy a világ sorsának a kulcsa fekszik előttem”.

Az Anschlusst követően Hitler a bécsi bevonulásának éjszakáján Himmler és más SS-tisztek kíséretében elment a Hofburgba, hogy elhozzák onnan a Longinus-lándzsát.

Hitler a múzeum kincstárában egy teljes órát töltött egyedül a fegyver előtt, majd személyesen vette ki a tárolóból és a többi birodalmi ékszerrel együtt Nürnbergbe szállíttatta.

A háborús bombázások nyomán a híres tárgyat egy ház pincéjében rejtették el.

1945. április 30-án délután 14 óra 10 perckor Patton tábornok parancsára William Horn hadnagy az amerikai kormány nevében lefoglalta a Longinus-lándzsát.

Különös egybeesés, hogy nyolcvan perccel később, 15 óra 30 perckor Adolf Hitler Berlinben, a Führer-bunkerben öngyilkos lett.

Eisenhover tábornok parancsára a birodalmi jelképeket – köztük a Longinus-lándzsát is – visszaszállították Bécsbe, ahol ma a Schatzkammerban, a Habsburgok történelmi székhelyén, a Hofburg kincstárában láthatók.

Republished by Blog Post Promoter