A szolgálólány meséje 2. évad: Keresztényellenes, feminista, iszlám, migrációs és LMBTQ propaganda filmsorozat


A keresztényellenes propaganda újabb méreteket öltött – a feminizmus népszerűsítésén túllépve A szolgálólány meséje az LMBTQ és az iszlám vallás szócsöve is lett.

A Margaret Artwood által megírt történet az első évadban véget ért, ezért sokan várták, mit hoznak ki a készítők a folytatásból.

A filmben rögtön az elején folytatták a diktatúra kemény kegyetlenkedéseinek ábrázolását, mégpedig a nácik zsidóírtására hajazó tömeges vagonírozással és kivégzőhelyre szállítással. Persze, hiszen újra és újra szemléltetni kell, mielőtt a kedves néző elfelejti, milyen kemény is ez a Gilead, na meg a kegyetlen keresztények…

Természetesen,  az első évadban megismert leszbikus Emily, a folytatásban is szerepet kapott, s ennek meg is lett a magyarázata: a gyarmatokon, a sugárfertőzéstől megbetegedett és élve bomladozó halálra és munkára ítélt leszbikus egyetemi professzor életén keresztül gyönyörűen lehetett érzékeltetni a “maradiság” és a konzervativizmus veszélyeit a melegekre nézve.

Ennél is szebb, hogy az ő személyében nem csupán egy ártatlan nő áll szemben az elnyomókkal, hanem egy professzor, egy biológus, akit nem hagynak tanítani, kibontakozni és élni a nemi identitása miatt.

A progresszív világ egyik legnagyobb, szinte fóbiás félelme az, hogy visszakényszerítik a nőket az emancipáció előtti – vagy annál valami sokkal rosszabb – alárendeltségbe (nem véve észre, hogy bizonyos értelemben most is abban vannak). A szolgálólány meséjében a férfiak vagy gyávák, vagy az uralkodó osztályt képviselik, kivéve a „melegeket”, mert ők általában normálisak. Csak őket is elnyomják, sőt, el akarják pusztítani. Kik is? Ja igen, a keresztények.

Ahogy néztem a részeket, és sorra vettem kikkel kell ma nagyon mélyen együtt érezni az ellenük irányuló üldöztetés miatt, előjöttek ugye rögtön az abortusz párti feministák, immár az LMBTQXYZ közösségek és azt vártam, hogy vajon mikor kerül asztalra, vagy inkább úgy mondom színre (haha) a rasszista kártya, de helyette valami sokkal aktuálisabbat kaptam.

Ugyanis amikor Fredé, vagyis Offred szökés közben egy kedves vegyes családnál bujkált, az ágy alól hirtelenjében előkerült egy muszlim imaszőnyeg, no meg a Korán.

Amikor pedig belelapoz a koránba, valamiféle oda nem illő értelmezhetetlen áhitat jelenik meg az arcán, a háttérből beragyogó fény pedig körbe öleli.

Természetesen a csodálatos imaszőnyeg kiterítése sem maradhatott el. Már azt vártam mikor borul le rajta imádkozni … de nem tette. Hiszen mint tudjuk, ez csak a férfiak kiváltsága az iszlámban. Főleg, mindezt egy a nők elnyomásáról szóló filmben mint pozitív jelenetként megkomponálni, nem semmi logikai csavar.

Főleg amikor a bevándorlás menthetetlen károkat okoz Európa szerte és a muzulmán menekültek sorban erőszakolják és ölik a keresztényeket és zsidókat, valakinek valahol az a legfontosabb, hogy ennek éppen az ellenkezőjét hangsúlyozzuk?

A progresszió egyik érthetetlen ellentmondásaként a nőket ténylegesen elnyomó és a „melegeket” ténylegesen elpusztító, épületek tetejéről ledobáló muszlimok a sorozatban jófejek. A keresztények a rosszfejek. A keresztények imádsága is képmutatás, templomba is képmutatásból járnak, kivéve persze az elnyomókat, mert ők meggyőződésből.

Az elnyomó keresztény férfiak a nőket szülőgépeknek tekintik és ezért rabszolgasorba taszítják őket. Az abortusz lehetőségét elveszik tőlük, pedig az a nő méltóságának progresszív szimbóluma. Mindenki aki a szájára veszi a Bibliát, azzal érvel vagy aszerint próbál élni, mindről kiderül, hogy romlott, megátalkodott, de mindenképpen képmutató. A Biblia szavait úgy forgatják ki és vissza, ahogy kedvük tartja, azt ragadnak ki belőle és úgy magyarázzák, ahogy nem szégyellik, hogy minél hiteltelenebbé váljon.

A progresszív Kanada meg ugye az ígéret földje, ahol a menekültek befogadása természetes, mert ők is jófejek. Hiszen haladók, nem pedig ótvaros, gonosz reakciósok, mint a keresztények, akik még a gyermekeket is elveszik a szüleiktől. Ott minden menekültet befogadnak, még  a diktatúra szökött hóhérát sem éri semmi bántó szó, csupán kedvesen a pszichológushoz irányítják, hogy szegénynek segítsenek feldolgozni a sok szörnyűséget amit meg kellett tennie.

Persze rögtön teljes és ingyenes ellátást is kapnak, saját lakást és mindent amire vágynak és ahogy berendezkedtek, már mehetnek is bulizni, mindenféle partikba, ahol félkába állapotban hajnalig táncolhatnak, a leszbikus nők pedig a vécében újjazhatják egymást a mennyországba. Nem, nem túlzás amit írtam, tényleg ez történik a filmben.

Annyira álságosnak és károsnak tartom a filmben megvalósuló propagandát, hogy beszélni is nehéz róla. Azt sem tudom, hol kezdeném felfejteni a hazugság-hálót, amiben ez a sorozat és a sorozatot létrehozó közeg vergődik. Olyan hiedelmekről és félelmekről van szó, amelyek projekciós felületnek használják a kereszténységet, miközben láthatóan fogalmuk sincsen annak valódi természetéről.

A férfiuralmat kiáltó, szülni vágyó nők támogatását tenyészkancaképzőnek tekintő neofeministák körében is egyre népszerűbb a sorozat. Már csak azért is, mert a filmben kiderül, hogy a főhős édesanyja, egy progresszív feminista aktivista volt, sőt vezető is volt köztük és az egész életét erre tette fel. Ugyanis elmondja, hogy most kell még harcolni a “rendszer” és időben meg kell  akadályozni a megerősödését.

A fentebb leírt propaganda legtöményebben, a 2. évad 3. részében jelenik meg és a felsorolt történések zöme ebben található. Ha valakit érdekel maga is megnézheti mindezt benne:

Nemcsak polkorrekt logikájuk végső érveléseként szeretnek rá hivatkozni a feminista nők, de egyesek rajongása odáig fajul, hogy szívesen látnák magukat a díszletben is. Egészen ellentmondásosnak tűnhet, hogy a zömében elvált vagy válófélben levő, esetleg harmincas hajadon és húszas elköteleződésfób hölgyekből álló rajongótábor az egyenlőség (már, ha az egyenlőség a férfiak kasztrálását jelenti…) mellett kampányol, közben gyönyörtől csillogó szemekkel várja az új, megerőszakolásokkal teli részeket.

A szolgálólány meséje bár a második évad kiszámíthatósága miatt már nézhetetlen,  felvethetne absztraktabb szinten vitára alkalmas kérdéseket is, de valójában nem ez történik. Rajongásuk elsősorban nem a “nők győzedelmeskednek az elnyomó férfiak felett” toposzról, hanem megint csak a szexről szól. Úgy tűnik, leginkább szexuális fantáziát szolgáltat a neofeministák számára. Bár kielégülést aligha okozhat a piros lepelbe öltözve, száj szélét harapdálva való pózolás.

Úgy gondolom, hogy az életünk és a világ valamennyi részére vonatkozóan helye van a kritikának, mind a társadalom, mind a vallások tekintetében, azonban egy ilyen kiforgatott liberális rémálom, mint amit ez a sorozat képvisel, messze túl lő a célon. Már ha ez lenne a cél.

Sokkal inkább tűnik úgy, hogy hiába a profin elkészített film, mégsem más mint a jelenleg feltörőben lévő konzervatív, hagyományos világ kép gyalázása és szellemi alapanyag nyújtása a szélsőséges liberális és feminista csoportoknak, a bennük élő perverz gyűlölet még magasabb szintre szításához.


Like it? Share with your friends!

0 Comments

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük oszd meg a cikket

Mivel a Facebook korlátozza a hírek automatikus megjelenítését, ezért arra kérünk, hogy oszd meg személyesen a cikket, ezzel jelentős mértékben segítve az oldalt hatékonyságát. Köszönjük