A “Szikla”: a titokzatos bunker-rendszer, ahová a kataklizma során a Szent-koronát rejtették el 

A dolomitba vájt, kibetonozott pincerendszer polgári védelmi célokra is alkalmas volt, teljesen lezárás alatt is egy hónapon át életben tudta tartani az embereket támadás esetén.

Létezik egy hely Veszprémben, melyről oly kevés említést tesznek a történelemkönyvek,pedig érdemes lenne mindenkinek tisztában lennie a magyar történelem egyik legrejtélyesebb komplexumával, annak szerepével a múltból.

Sokan csak “Sziklaként” hivatkoztak rá.

Ez volt Magyar Honvédség Légierő Parancsnokságának központja, ahonnan az ország légterét figyelték annak idején.

Nagyon kevesen tudják, és érdekes, egyben fontos tény, hogy itt őrizték a magyar Szent Koronát is, valamint a Szent Jobbot, valamikor 1944 november 4 és december 6. között.

A történelmi feljegyzésekből tudni lehet, hogy ugyanezekben a hónapokban nem csak a felbecsülhetetlen értékű koronázási kincseket, hanem az ország 30 tonnás aranykészletét is itt rejtették el.

A Szikla kívülről csak ennyit mutat magából, de az igazán fontos dolgok nem is itt, hanem az utcaszint alatt történnek.

21 méter mélyen működik a három fő- és három keresztvágatból álló titkos, földalatti katonai bázis, aminek az alapjait még 1938-ban alakítottak ki, hogy ha a háborúban bombázni kezdik a várost, a Sziklában őrzött kincsek akkor se sérüljenek.

Az óvóhely a Magyar Nemzeti Bank megbízásából épült fel, német mérnökök tervei alapján.

A dolomitba vájt, kibetonozott pincerendszer polgári védelmi célokra is alkalmas volt, teljesen lezárás alatt is egy hónapon át életben tudta tartani az embereket támadás esetén.

Az azóta megvalósult fejlesztéseknek köszönhetően a légi irányítás akkor is zavartalanul folytatódna, ha az egész országban elmenne az áram.

Sokan nem tudnak még arról sem, hogy egyáltalán létezik.

Pedig annak idején nem csak jelentős stratégiai központ volt, de a magyarság legnagyobb és legfontosabb ereklyéinek adott védelmet és otthont.