A “nő, aki elsőként fotózott le egy fekete lyukat” nem létezik

A sajtó tudományos ismeretterjesztő csatornáin gőzerővel ünnepeltetik Dr Katie Bauman kutatónőt, aki “a nő, aki elsőként fotózott le egy fekete lyukat”.  – Amely kijelentés ebben a formában egy gigantikus hazugság.

Mindenek előtt tekintsük át magát a tudományos eredményt. Ahogyan azt Einstein elméleti fizikai felvetése óta feltételezzük, a fekete lyukak olyan minimális fizikai térben összpontosuló, ámde rendkívül nagy tömegű anyaghalmazok, amelyeknek gravitációs tere olyan erős, hogy sem anyag, sem fény, sem más hullám nem léphet ki belőlük.

A fekete lyukak határterületét, ahonnan többé semmi sem léphet ki és ahol a tér és az idő fogalma is lényegében értelmét veszíti “eseményhorizontnak” nevezik. Mindezek miatt magát a fekete lyukat lefotózni vagy rádióteleszkóppal megfigyelni lehetetlen, hiszen nincs semmilyen saját sugárzása. Tehát fekete lyukakat közvetlenül nem lehet megfigyelni, csak a közelébe vonzott anyag viselkedéséből következtethetünk létezésére. És ez sem egy egyszerű feladat.

Erre tett kísérletet az a sok éve tervezett és érlelt kutatási projekt, amely a föld több hatalmas rádióteleszkópját kapcsolta össze egy megnövekedett érzékenységű közös megfigyelő egységgé az “Event Horizont” vagyis “Esemény Horizont” rádióteleszkóp csoporttá.

Ennek a gigantikus megfigyelőrendszernek a digitális képeit kiértékelve nyílt lehetőség arra, hogy a fekete lyukak körüli anyag megváltozott sugárzását kimutathassák, tehát közvetve “lefotózhassák” a fekete lyukakat. Lásd a globális erőforrásokat és kutatási centrumokat egyesítő tudományos munka Wikipedia oldalát.

dr-katie-bauman.jpg

Mint azt láthatjuk, a tudományos feladat olyan hatalmas problémákat vet fel, hogy a megvalósítás világméretű tudományos összefogást és szakemberek százainak, sőt közvetve minden bizonnyal ezreinek évtizedekben mérhető munkáját igényelte.

Közvetlenül is legalább kétszáz magasan képzett és évtizedes kutató munkát befektető tudóst kell(ene) nevesíteni a tudományos kutatás mögött. Ennek a gigantikus tudományos vállalásnak a reklámarcául állították ki még egy évvel ezelőtt Katie Bauman-t a doktorátusra készülő egyetemistát.

Miközben zajlott a hatalmas projekt adatgyűjtése az Event Horizonton keresztül, időközben Katie Bauman megszerezte diplomáját és posztdoktori gyakorlatként az Event Horizont projektben kapott munkát, sőt hogyhogy nem, állítólag még a számítógépes képalkotásért felelős csoport élére is kinevezést nyert a friss diplomás nő, immár Dr Katie Bauman-ként, annak ellenére is, hogy saját bevallása szerint nem sokkal korábban leginkább azt sem tudta, hogy mi is az a fekete lyuk.

Aztán amikor a sokéves kutatás eredményeinek köszönhetően közreadhatóvá vált egy fekete lyukat ábrázoló “fotó,” a sajtó egyszemélyi sztárként kapta vállára Dr Katie Bauman-t, aki nőként mutatta fel azt a lenyűgöző eredményt, hogy “elsőként fotózott le egy fekete lyukat”.

Legfőképp természetesen a feminista propaganda gépezet triumfál a siker felett, mert íme végre valami mindent elsöprő eredményt sikerült prezentálni,  amellyel bebizonyíthatják, hogy mennyire helye van a nőknek a STEM területeken. Azonban több külső szemlélő feszegetni kezdte a magát nagyon is adó kérdést, hogy vajon miben is állt a nő közreműködése a projektben.

Egyesek a nyilvános forráskódok vizsgálatával arra jutottak, hogy más fejlesztők sokkal jelentősebb mértékben járultak hozzá konkrétan még a képalkotó rendszer fejlesztéséhez is, mint Katie Bauman. Egyebek mellett egy Andrew Chael nevű fiatal férfi, egy tipikus “kocka”, fiatal programozó, akit többen már csak azért is megkerestek gratulációikkal, hogy ezzel is tüntessenek az ellen, hogy feminista indíttatásból egy egyetemről éppen kizuhant fiatal nőt nevezzenek ki egy több száz ember megfeszített munkájával elért tudományos eredmény egyszemélyi birtokosának.

Valóban van abban valami egészen elképesztően abszurd, ha 60 egyetem és kutatási központ, tucatnyi csillagászati központ, kétszáz magas fokon képzett kutató munkáját engedik egyetlen kiagyalt, megcsinált feminista szimbólum neve alatt a közéletben megjelenni.

A  magyar interneten például az NLCafé is jellemzően túláradó feminista hevülettel kommentálta a “női sikert” és “29 éves tudósnő csinálta az első fotót egy fekete lyukról” címmel adták közre cikküket. Azonban úgy tűnik, hogy utóbb olyan mértékben önkritikát gyakoroltak, úgymond elszégyellték magukat, hogy egy az egyben eltüntették az internetről az elfogult írást, és ha a linkre kattintunk, akkor a helyén ma már csak azt találjuk, hogy “Hoppá!” Nyilvánvalóan a kirobbant globális internetes botrány hatásának tudható be, hogy az egyébként nem kevésbé feminista beállítottságú Index már csak “Az internet őt ünnepli, pedig egyedül semmire se ment volna” című cikkel próbálta Katie Bauman-t bemutatni.

Bár a kutatócsoport elegánsan összezár az előtérbe tolt feminista ikon mögött, de a csontváz már kizuhant a szekrényből, alig van értelme bármi magyarázkodásnak. Az Event Horizont ügy az évtized tudományos botrányává lépett elő. Úgy tűnik, a férfitársadalom végérvényesen öntudatára ébredt és mára már korántsem jó reklám, ha a feminista képmutatás eseményhorizontja mögött senior kutatók és fiatal tehetségek munkáját teszik láthatatlanná.

Bár nem ez az első feminista technikatörténet hamisítás, mégis most Dr Katie Bauman ügyével úgy tűnik, végleg leszerepelt az a nősovén erőlködés,  amely akár másokat megfosztva a méltó elismeréstől, csoporteredményeket kisajátítva, hazugságok árán is a nők “nagyszerű tehetségét” igyekszik hirdetni. Bárhogyan is szeretnék látni a világot a feministák, a tények olyan kérlelhetetlen dolgok, mint a fekete lyukak fizikája.

 

Enclosures