A nácik titokban szabadenergia szerkezeten dolgoztak a második világháború végén

A négyes számú Fejlesztési Állomás fő feladata az volt, hogy azon dolgozzon, hogy a német hadigépezet számára olyan alternatív energiaforrást fedezzen fel, melyre támaszkodva függetleníteni tudják magukat az egyre inkább apadó szénhidrogén-származékoktól. Napvilágra került bizonyítékok szerint ez sikerült is nekik…

Hitler a kezdetektől fogva olyan kísérletekre és tudományos projektekre adott parancsot, amik néhol a paranormális okkultizmus, máskor pedig a tudományos sci-fi kategóriáját súrolták.

Nem is áll nagyon távol ez az egész az igazságtól, mert a németek valóban bizarr dolgokkal kísérleteztek a második világháború vége felé.

Ezeket egy hatalmas flottaként akarták volna felhasználni, ha időben elkészülnek a megfelelő prototípusok.

Szerencsére ez nem így történt, különben a németek feltehetően megnyerték volna a második világháborút, lerohanva egész Európát és az angolokat, de még talán Amerikát is.

kevesebb szó esik ellenben a négyes számú fejlesztési állomásról, ahol Hitler szintén személyes parancsára próbálták megoldani az örök energiaforrás problémáját.

A négyes számú Fejlesztési Állomás (a hivatalos dokumentumokban:

SS E-IV, máshol simán E-IV) fő feladata az volt, hogy (a harmincas évek közepe óta) azon dolgozzon, hogy a német hadigépezet számára olyan alternatív energiaforrást fedezzen fel, melyre támaszkodva függetleníteni tudják magukat az egyre inkább apadó (és Németország határain kívül található) szénhidrogén-származékoktól.

Természetesen bevonták a munkába azt a Hans Kohler nevű feltalálót is (a Kriegsmarine obsitos korvettkapitányát), aki 1925-ben egy meghökkentő kísérlettel lepte meg a német tudományos elitet:

Tucatnyi egyetemi professzor előtt bemutatta azt az (elektromágneses alapokon nyugvó) szerkezetét, amely (többek által igazoltan) több energiát állított elő, mint amennyit a működtetéséhez felhasználtak.

Kohler áramfejlesztője (már ha elfogadjuk, hogy létezett) nem más volt, mint egy elsőfajú örökmozgó, s mint ilyen, egy soha ki nem apadó energiaforrás.

A brit titkosszolgálat által készített rövid feljegyzést Kohlerről és a találmányáról.

Valójában a német szakemberek mindent sorra vettek, és rengeteg ehhez hasonló technológiával kísérleteztek.

Kvázi minden szóba jöhetett, ami képes lehetett volna kiváltani a fosszilis energiahordozókat.

1939 őszére sikerült olyan mértékben tökéletesíteniük, hogy már be merték terjeszteni Himmlerhez, illetve (rajta keresztül) a Führerhez.

Ez a szerkezet kettős elven működött: részben elektromágneses, részben gravitációs energiát használt fel, illetve állított elő.

Úgy tudni, hogy végül a csészealjak meghajtásáéért lett felelős, szabadenergia generálására nem használták fel a “háború hevében”.

Aztán hirtelen elvesztették a háborút, mielőtt a technológiát tökéletesíthették volna, ezért hogy nehogy az amerikaiak kezére jusson, mindent amit csak lehetett, megsemmisítettek róla.