A kozmikus háttérsugárzás fedte fel az univerzum valódi alakját: ijesztő magyarázat arra, miért tűnik végtelennek!"

Kérlek segíts egy megosztással a cenzúra ellen! Köszönöm!

Csillagászok mindent eldöntő bizonyítékot találtak arra, hogy a világegyetem valójában nem végtelen, mi mégis annak érzékeljük, és soha nem lehet kijutni belőle! Rájöttek arra is, hogy mi erre az ijesztő magyarázat…

A mai modern tudomány jelenleg azon az állásponton van, hogy az univerzum végtelen. Ez szinte felfoghatatlan. Ez egy olyan tér, aminek soha sincs vége.

Azonban van két kínos és ijesztő kérdés a világegyetemmel kapcsolatban, amit senki sem tud megválaszolni. Mert a válasz ijesztőbb, mint maga a kérdés… és elvezethet minket egy borzalmas felismeréshez.

  1. Mindennek van kezdete, ha ezt elfogadjuk, akkor a kezdetek előtti “időkben” is léteznie kellett valaminek az univerzum helyén. Mi volt ez?
  2. Az első felvetésből kiindulva bár végtelennek hat az univerzum, mégis kell, hogy határai legyenek. Mi van a végtelenen túl? És azon túl…?

Ijesztő, és felfoghatatlan elsőre ez az egész kérdéskör…

Egy francia-amerikai kutatócsoport számításai szerint az univerzum alakja egy gigantikus focilabda formáját idézi. Ez a struktúra illeszkedik ugyanis leginkább az ősrobbanás eddig kiértékelt műholdas adataihoz.

Az elméletet a kutatók a NASA mikrohullámú megfigyeléseket végző műholdja (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP) adataira alapozzák.

A háttérsugárzásban megfigyelhetők ingadozások, “csúcsok”, és ha a világegyetem végtelen lenne, mindenféle méretű csúcsnak jelen kellene lennie a sugárzásban, állítják a kutatók. A WMAP műhold azonban nem talált igazán nagy csúcsokat, és ez arra utal, hogy az űr véges, érvelnek.

A legjobb magyarázat minderre az, hogy az univerzum formája Poincaré-féle dodekaéder, állítja a Jeffrey Weeks amerikai matematikus által vezetett kutatócsoport.

A tizenkét hajlított ötszögből álló test ugyanis pontosan képes létrehozni a háttérsugárzásban megfigyelt mintákat.

Az új elmélet szerint bár a világűr véges, mégis végtelennek tűnhet: egy hatvan milliárd fényéves utazás után újra a Földre érkezne az innen indult űrhajós, anélkül, hogy bárhol kilépett, illetve belépett volna a világegyetembe

Az űrbéli objektumok így szerintük ellentétes irányban is láthatók, bár más-más időben.

Azonban ugyanazt a galaxist mégis nehéz felfedezni két különböző helyen, mivel ez olyan lenne, mintha egy embert kellene megtalálni milliárdos tömegben, hét, illetve ötven éves korában, mondta Weeks.

Azonban ez az elmélet sem áll stabil lábakon, mert egyes kutatók szerint pusztán arról van szó, hogy mikrohullámú háttérsugárzásban fedeztek fel ismétlődő mintákat. Ha ugyanis a sugárzás idővel saját magával interferál, ilyen mintáknak kell képződniük.

A modern űrkutatás Einstein általános relativitáselméletére épül.

Az elmélet kimondja, hogy az anyag körüli gravitációs mező megváltoztatja a teret és az időt oly módon, hogy a tér görbültté válik, az idő pedig felgyorsul vagy lelassul.

Az anyag gravitációs mezeje a fénysugarat is elhajlítja. Az általános relativitáselmélet következményeinek vizsgálatakor a tudósok rájöttek, hogy az elmélet magyarázatul szolgál a Nap körül keringő bolygók, illetve más égitestek körül keringő csillagok mozgására.

Ha elfogadjuk, hogy az elmélet a világmindenségre, mint egészre alkalmazható, a kozmológusnak el kell fogadnia einsteini elmélet végkövetkeztetését is.

Azt, hogy az univerzumnak nincs határa. Hogy pontosak legyünk, az elmélet két lehetőséget kínál a kozmosz alakját illetően.

Az egyik szerint önmagába görbül vissza, mint a gömb felszíne. Bár nincs határa mégis véges. Az űrhajós, ha elindulna egy bizonyos irányba és útvonalát sohasem változtatná meg, végül visszajutna oda, ahonnan útra kelt. Ez a zárt univerzum modellje.

A másik alternatíva az, hogy a világegyetem végtelen: a tér minden irányába korlátlan kiterjedésű. Ebben a nyitott univerzumban bármilyen messze utaznánk, az űrnek mindig újabb és újabb tartományai tárulnának fel előttünk.

Hogy melyik lehetőség helytálló, azt a kozmoszban lévő anyag mennyisége határozza meg.

Ha elég sok van belőle, a gravitáció visszagörbíti a világmindenséget, és Úgyhogy zárt lesz.

Ebben az esetben a gravitáció elég erős ahhoz, hogy végül megállítsa az univerzum tágulását, és elindítsa az ellenirányú folyamatot, a galaxis összehúzódását.

NÉZZ SZÉT A KATEGORIZÁL TÉMAKÖREINK CIKKEI KÖZÖTT:

ELTITKOLT VILÁG | AKTUÁLIS HÍREKKözéletJárványNagyvilágNemzetiNeoLiberálisVeszélyZónaDiktatúraBevándorlásRasszizmusÉrdekességekEltitkolvaVideókTeljes adások

Republished by Blog Post Promoter

Oszd meg a cikket ismerőseiddel