A háziasítás módjai avagy hogyan irányítják a nők a férfiakat a kapcsolatokban


Azaz így neveld a pasidat

Számtalanszor leírtuk, kommentek tömegeiben értekeztünk a kérdés kapcsán, hogy a nők milyen módon manipulálják partnereiket és próbálják uralni kapcsolataikat, de csak ezzel foglalkozó cikk még nem jelent meg a Férfihangon.

E hiányt igyekszem pótolni az alábbiakban. Alapját az elmúlt évek internetes halmain való kapirgálás és a magam valamint környezetem tapasztalatai adják, így nem is igazán tekinthető saját produktumnak. Azt is mondhatnám ezt a cikket maga az élet írta, noha a logikai felépítését és csoportosítását több TRP cikk adta össze.

A leírtak nem a fikció kategóriája, így a valósággal való egyezések nem a véletlen művei. Nyilván a lentebb szereplő megállapítások evidenciának minősülnek, de nem árt egyben és némiképpen rendszerezetten látni a témát.

A cikknek nem célja e női viselkedésmód elítélése, csak létének tudatosítása az olvasókban. Az ég kék, a víz nedves, a nők meg ilyenek, akár akarjuk, akár nem. A legtöbb nő az alábbiakban leírt cselekvésmódokat ösztönösen alkalmazza, az esetek többségében egyáltalán nincsen szó valamiféle tudatos ártani akarásról és szerencsére a nő neveltetése, jelleme, emberi értékei jócskán befolyásolják  e manipulációs technikák megjelenését, használatát.

Számunkra a téma azért fontos mert ha tudatában vagyunk a női viselkedésmód ilyen jelenségeinek, képesek lehetünk felvértezni magunkat ellene, jobban megértjük partnerünk tetteit és ezzel jobban megértjük és elfogadjuk a nőket magukat is.

A nő mindig is a gyengébb fizikai képességű fél volt az emberi kapcsolatokban, így nyilván az egyéni érdekérvényesítés más formáit kellett kialakítania, hiszen az egyenes fizikai agresszió eleve kudarcra volt ítélve. Nem véletlen, sokkal inkább szükségszerű, hogy ebből a fizikai különbségből adódóan a nők kommunikációja jóval kevésbé direkt, több jelentéstartalmú, hogy általában jobban olvasnak testbeszédből, mimikából, hanglejtésből. Az már más lapra tartozik, hogy alapvetően érzelmi alapú énjükből adódóan mire képesek használni ezeket az információkat.

Az sem csoda hogy a direkt manipulációt is olyan szinten művelik, aminek a mi oldalunkról legfeljebb egy pszichopata férfi érhet a nyomába. Éppen a női érzelmi én miatt kevesebb pusztító dolog létezik egy férfi számára, mint egy érzelmileg sérült nő destruktív manipulációjának a céltáblájává válni.

Az igazság az, hogy a legtöbb kapcsolatot a nők irányítják. Teszik ezt azáltal, hogy a kapcsolaton belül kisajátítják az ítélő, ítélkező szerepkört, ők akik szabályokat alkotnak, bíróként betartatják azokat, hóhérként pedig a megfelelő büntetést is végrehajtják. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolat kereteiben és belső dinamikájában ők lesznek a meghatározói hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes viselkedés és mi a helytelen. Végső soron a háziasítás végén mindketten a nő szabályai alapján játszotok, élitek meg a kapcsolatot.

A kapcsolat kereteinek női szabályok szerinti felépítéséhez az alábbi tökéletesre csiszolt eszközöket használják fel mesteri módon:

1, Drámázás és civakodás, amelyekkel a nők a kapcsolati dolgok fontossági sorrendjét próbálják beállítani

2, Vádaskodás és kritika, amely jó szolgálatot tesz a férfi védekezésre kényszerítésében

3, Megszégyenítés

4, Feladatszabás

A felsorolt módszereket a nők keverve, egymásra ráerősítve és hihetetlen hatékonysággal képesek használni. E négy alább részletezett metódus segítségével a partner olyannyira formálható, hogy a férfi a nő által megkívánt módon fog részt venni a kapcsolatban, gondoskodik a nőről és annak megfelelően teszi boldoggá. Az már a sors fintora, hogy az ilyen kézhez szoktatott férfi már nem kihívás és nem is örömforrás a nő számára.

Mit is jelentenek a felsorolás kifejezései, hogyan jelentkeznek? Próbáljuk egy kicsit körüljárni az egyes pontokat.

Civakodás, zsörtölődés, nyafogás (továbbiakban zsémbelés)

A zsémbelés (kevésbé választékosan basztatás) egy szinte folyamatosan működtetett viselkedést átformáló eszköz. A jól bevált klasszikus viselkedés kondicionálás (behaviorizmus) alapján működik. Tedd azt amit én szeretnék, tegyél vele boldoggá (és kapd meg jutalmad) vagy ha úgy cselekszel ahogy nekem nem tetszik eljátszod jóindulatom és magadra vonod zsémbelődő dühömet.

Végső soron a kondicionálás addig tart amíg a férfi nem internalizálja a szabályokat, a nő szabályait. Mint a köveket folyamatosan koptató víz, az évek alatt lassan de biztosan hat.

Ha azon veszed magad, valamit azért teszel vagy nem teszel, hogy magadra ne haragítsd a nődet, noha az ésszerű, helyes vagy gyakorlatias lenne, érdemes egy kicsit megállnod és elgondolkodnod.

Drámázás

Míg a zsémbelés hosszútávú módszer, addig a drámázás annak fókuszált megfelelője. Ha a zsémbelés amolyan lefojtott maghasadás, a dráma inkább a kapcsolati atombomba kategóriája. A civakodás női prioritási sorrendet állít fel a jövőre nézve, a drámázás sokkal inkább, az itt és most esete. A nyafogás valami olyasmi, hogy te “nem vagy rendben”, addig a dráma inkább az “ez nem jó, azonnal változtass rajta/csinálj valamit!” kategóriája, azaz sokkal inkább a jelenről szól és hangsúlyos az azonnali, sürgős megoldás (értsd. változás a hozzáállásodban).

A drámázásra jellemző hogy erős és koncentrál érzelmi töltete van, a nők nagyon sok érzelmet és szenvedélyt passzíroznak bele. Az ilyen drámákba férfiként nem is lehet belemenni hiszen hasonló érzelmi hajtóerőt direkt agresszív cselekvés nélkül mi nem nagyon tudunk mozgósítani, az általában rosszabb kommunikációs készségünkről nem is beszélve.

A nyafogás és drámázás, azaz az első pont a felsorolásban, végső soron, ahogy fentebb írtam, egy célt szolgál. Mindkettő azt sugallja, “nem teszed jól a dolgod”, “nem vagy elég jó” és a nők öntudatlanul is arra használják, hogy a kívánatos módon átformálják partnerüket.

Vádaskodás és kritika

Közös jellemzőjük hogy a nők verbális agresszióval védekezésre késztessék a férfit, hogy bűntudatot keltsenek, hogy megerősítsék a nő kapcsolati vezető szerepét, hogy erősítsenek a férfi nőt kiszolgáló, őt boldoggá tenni akaró attitűdjén.

A legtöbb férfi a női vádaskodásra és kritikára:

– harcba kezd

– próbálja helyrehozni a problémát (de nem a valós problémát)

– védekezőn reagál (ami a férfi részéről helytelen viselkedés)

– kifogásokat gyárt (hajjaj!)

– nyugtatni próbál

– próbálja megérteni a valódi problémát (anélkül hogy megnevezné az álproblémát)

A vádaskodás és kritika valójában a legritkább esetben szól a kifogásolt dologról. Az csak indok (és eszköz) a verbális agresszióra. Ilyenkor minden esetben megváltozik a női szóhasználat és ami ennél is árulkodóbb, a hang tónusa.

Nyilván az esetek többségében sosem a fontos dolgok esetén tör elő a vádaskodó hangsúly. Mindenki hibázik, a férfi is, pláne ha a fontos döntések kapcsán ő mondja ki a végső szót. Minden kapcsolatban élő férfi tapasztalhatta már, hogy női részről apró dolgok kapcsán valóságos szarviharral szembesül, ahol a szóvá tett történés súlya eltörpül a vehemenciához képest, ami a nő részéről a “bűn előcitálása” kapcsán jelentkezik. Az ilyen verbális agresszió lényege éppen az, hogy a jelentőséggel sem bíró dolog kapcsán kezd el a férfi védekezni, pedig a hangsúlyon, a szóhasználaton van a lényeg és a cél a férfi tekintélyének, a saját kereteinek a megkérdőjelezése, kikezdése. A helyes védekezésnek is ennek megfelelően kellene alakulnia:

“Igen, rendben elfelejtettem/tévedtem/nem hoztam/másképpen gondoltam stb., de ez nem ad rá okot hogy felemeld a hangod/hogy így beszélj velem/hogy a fejemhez vágd stb.”

A lényeg az hogy nem a mondanivalót, hanem a viselkedést kell nevesíteni, rámutatni annak helytelen voltára, gyakorlatilag a saját kereteinket felmutatni és azt alkalmazni.

Megszégyenítés

A megszégyenítés a kapcsolati szerepek megszabásának neutron bombája. Ha egy nő megszégyenítést használ, akkor a férfi nemi éntudatának alapjait próbálja aláaknázni és lerombolni, mindazt ami számunkra a mit jelent férfinek lenni kérdésre válaszol.

A férfiasság elleni támadásokkal már mindenki találkozott. Ilyenkor leszel sikertelen, élhetetlen, gyönge, lúzer, impotens stb.

Ez a taktika még privátban is romboló, de társaságban használva valóban egy neutronbomba pusztításának kapcsolati megfelelőjének számít és a férfi részéről a legbrutálisabb megtorlást kell hogy maga után vonja, ellenkező esetben a párkapcsolaton belül vérzivatarosan boldogtalan idők jönnek mielőtt szétrobbanna az egész.

A megszégyenítés hatékonysága éppen abban rejlik hogy a személyiségünk alapjait kezdi ki és önazonosságunk feladásához vezethet.

Hogyan védekezhetünk a megszégyenítéssel szemben? Ha tudatosítjuk magunkban a szándékot, ezzel a manipulációs technikával a legkönnyebb megbirkózni. Amikor a partnerünk elkezd utalni rá, hogy milyen az igazi férfi, milyennek kell lennünk stb., amolyan shit tesztként kell lekezelnünk. Vicceljük el, ne vegyünk róla tudomást vagy erősítsünk rá.

Minek ez az egész, azaz miért e betegesnek tűnő manipuláció?

A legtöbb férfi számára fárasztó és nevetséges ez a játszmázás, női részről azonban a fentiek tükrében egyértelmű, hogy a felsorolt módszerek mind-mind indokoltak és egy célt szolgálnak, a férfi bétásítását, ha úgy tetszik domesztikálását. A háziasítással a férfi ellátó, családfenntartó, védelmező szerepéhez való hozzáláncolását. A nő utódjának minél kedvezőbb létfeltételeinek biztosítását. Tegyük hozzá bármi áron (ha azt a férfi fizeti meg!)…

Érdekes megfigyelni hogy a médiában ez a fajta megszégyenítésen keresztüli manipuláció hogyan jelentkezik. A nők általánosságban is vindikálják a jogot, hogy meghatározzák mit jelent férfinek lenni, ami minimum megmosolyogtató kísérlet lenne, ha számos férfiminta nélkül felnövő fiú számára nem ez lenne az egyedüli viszonyítási pont. Végső soron eljutottunk oda hogy a nőiessé váló tömegkommunikáció akaratlanul is igyekszik előkondicionálni a fiúkat/férfiakat a későbbi kapcsolatokhoz.

Feladatszabás

A feladatszabás alapvető manipulációs technika. Lényegében a férfi tevékenysége kapcsán fejti ki manipulációs hatását. A női részről az előző manipulációs technikákkal megtámogatott cselekedet, amely során a férfit feladatokkal, “küldetésekkel” látja el, cselekedteti és tevékenységét ellenőrzi, minősíti. Minél többször, minél több dologban ad ki és kér sikeresen számon a nő feladatokat, annál automatikusabb lesz a férfi részéről a végrehajtás.

Sok tekintetben ez amolyan anya kisfiú dolognak tűnik, ahol anyu rád parancsol hogy ne hagy elől a szennyest, tegyél rendet a szobádban, mosd meg a fogad. Alapjában véve a nőd a feladat kiszabásával teszi magát dominánssá a kapcsolatban te pedig alárendelődsz mert elfogadod azt.

Nyilván kényes az egyensúly hol szükséges egy tevékenység és hol pusztán a hatalom gyakorlásának az eszköze. Mivel ez a kapcsolat függvénye is, nehéz tanácsot adni a kezelésére. A legtöbb józan férfi képes határozottan megérezni ezt a bizonyos határt a kapcsolatában, de a legtöbben csak amolyan passzív ellenállással próbálkoznak, azaz nem hajtják végre az “előirt” feladatot (elfelejtik, kifogásokat gyártanak stb.) vagy csak részben viszik végbe (amiben nem sok köszönet van). Azaz bizonyos szempontból valóban kisfiúként járnak el és csak megerősítik a női kereteket a kapcsolati dinamikában.

A valódi megoldás vezérfonalaként elmondható, hogy célszerű alapban leosztani (és ragaszkodni hozzá) a kapcsolaton belüli feladatokat. Minden esetleges feladatkiosztásra “cserébe” azonnal egy hasonlóval kell előállni. Néha ötletszerűen elutasítani a feladatok végrehajtását és néha (szigorúan) “utasítás” nélkül, gesztusként csinálni valamit a másik feladatköréből.

Zárásul: A fentebb felsorolt manipulációs technikák speciális variánsait férfiak is használják. Ne legyen az az illúziónk hogy egy férfi nem lehet verbálisan is abuzív a kapcsolatában, nem manipulálhat meglehetősen alantasnak tűnő módon. No de az ilyen témájú neten fellelhető női cikkekkel Dunát lehet rekeszteni, mi most inkább tegyünk a másik, meglehetősen üres serpenyőbe.

A másik megfontolandó dolog pedig az, hogy manipuláció ide vagy oda, a kapcsolatok egy része egyszerűen nem éri meg hogy az ember folyamatosan játszmázzon benne. Férfi szempontból a nők tekintélyes része túlontúl sérült, évtizedes elköteleződésre érdemtelen, amihez hozzá kell adni az emberi oldalról is problémás nőket (persze férfiből is jócskán akad ilyen, de ez megint egy másik történet).

Látható, hogy a cikkben leírt technikák a gyanútlan férfi számára halálos elegyet alkotnak. Nyilván e női manipulációnak megvannak a természetes okai, az apai idő- és erőbefektetés evolúciós biztosítékaiként szolgálnak. E törekvés a maga módján respektálható is, de egyben rámutat annak legfőbb gyöngeségére is, amit minden férfinek tudatosítania kell magában.

Kapcsolati szempontból MINDIG a férfi az ajándék és SOSEM a nő! Nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy engedjük, a nő valamiféle díj, trófea szerepbe manővírozza magát a kapcsolatban. Lehet a nő királynő a kapcsolatban (ha megérdemli), de mindig mi legyünk mellette a király, aki uralkodik.

Forrás


Like it? Share with your friends!

Kérjük oszd meg a cikket

Mivel a Facebook korlátozza a hírek automatikus megjelenítését, ezért arra kérünk, hogy oszd meg személyesen a cikket, ezzel jelentős mértékben segítve az oldalt hatékonyságát. Köszönjük