A BMW motorok atyja szerint az Akadémia szerkezetét és működését meg kell újítani, mert nyolcvan éve változatlan


D__YT20090126021-1000x600.jpg

Amíg a fejlett országok tudományos akadémiái az elmúlt fél évszázadban belülről megújultak és hatékonyan elősegítették a gazdaság fejlődését, addig az MTA szerkezete, működése és hatékonysága immár 80 éve változatlan, ezért külső ösztönzéssel kell megújítani – írta a Mandineren megjelent cikkében Anisits Ferenc nemzetközi szakmai körökben elismert gépészmérnök, aki megkísérli az MTA és az ITM között folyó vitában „tiszta vizet önteni a pohárba”

Ideje leszámolni a tévhitekkel

Az alapkutatás valóban a tudás forrása, amely azonban csak a legritkább esetben (például a gyógyszeriparban) vezet közvetlenül innovációhoz – véli Anisits Ferenc. Szerinte a kutatások súlypontja ma már eltolódott a korszakalkotó felfedezésekről az alkalmazott kutatások, az invenciók (a tudás hasznosításának koncepciói) felé. Az alapkutatás és az alkalmazott kutatás intézményesen elvált egymástól. Így a technológiai innovációk nem a kutató műhelyekben, hanem döntően a fejlesztési központokban születnek. A kutató szerint az is téves szemlélet, hogy a tudásgyarapítás és az innovációs teljesítmény a ráfordított pénzforrás nagyságától függenek.

A válaszadás szükségessége

A világ legtöbb tudományos akadémiájának működésében az elmúlt évtizedekben szemléletváltás következett be. A kíváncsiság-vezérelt kutatást felváltotta a korunk releváns kérdéseire való válaszadás szükségessége. Ma a társadalmak sokkal inkább az energiaellátás és a klímaváltozás kihívásaira várnak választ, mintsem arra, hogy miért világítanak a csillagok – véli a gépészmérnök. Felhívja a figyelmet, hogy az akadémikusok kiváló szakemberek, jóindulatú és becsületes polgárok, de a legritkább esetben alkalmasak hatékonyan és eredményesen irányítani és menedzselni egy kutatóhálózatot. További tévedés, írja, hogy az egyetemi oktatásban a duális képzés (kvázi üzemgyakorlat) helyettesíti az alkalmazott kutatást. Ennek következményeként az oktatás hátrányosan leszűkül a tananyag közvetítésére, elmarad az oktatók tudásának felfrissítése a kutatási munkával, süllyed az oktatás színvonala és kimarad a hallgatók felkészítése tudományos kutatói munkára. Azonkívül ellehetetlenül az egyetemek regionális együttműködése a gazdasági vállalkozások fejlesztéseiben. 

Nem elefántcsonttorony

Anisits Ferenc úgy véli, a tudomány (a tudás összessége) nem az elefántcsonttorony zárt ajtajai mögött gyarapodó tudás, hanem interdiszciplináris együttműködésen alapuló tudáscsere. Példa erre a német légi- és űrutazási kutatási központban (DLR) a közelmúltban kifejlesztett teljesen új mesterséges szív, amely páciensek szinte korlátlan mozgását teszi lehetővé. A mérnökök áramlástechnikai és anyagtudományi tudása felbecsülhetetlen értéknek bizonyult a fejlesztésben. Az orvosi gyógyítás így az űrkutatás haszonélvezőjévé vált. (A DLR-szív 2003-ban az európai innovációs díj nyertese volt).

Hatékonyság és eredményesség

Az akadémiai kutatás a nemzetközi verseny nyomása alá került – hívja fel a figyelmet Anisits, hozzátette, a kutatás irányváltása a hatékonyság és eredményesség felé az akadémiai kutatás szabadságának megkérdőjelezéséhez vezetett. A kutatások rendkívüli költségeinek fényében hiú ábránddá vált az akadémiai autonómia – véli. Az új, konkrét, releváns kérdések felváltották a korábbi kíváncsiság-vezérelt kutatási feladatokat. Ilyen sürgős és fontos téma például a technológia hosszú távú következményeinek vizsgálata (műanyag, azbeszt, FCKW hűtőfolyadék ózonréteg károsítása, bioüzemanyag, esőerdők kiirtása, elektromos hulladékhegyek ártalmatlanítása és így tovább). Ma pedig – idézi a számokat Anisits – a nagyrészt állami finanszírozással (közel 100 millió euró) működtetett osztrák Akadémia 770 taggal 1600 foglalkozatottal és 28 kutatóintézettel rendelkezik. Számos intézmény megszűnt vagy beolvadt az egyetemi kutatásba. Míg tehát az osztrák Akadémiának 1600 foglalkoztatottja van, addig az MTA-nak 17 ezer.

Nem tudósok, hanem menedzserek irányítanak

Németországban az intézményt, mint vállalkozást nem tudósok, hanem kiváló menedzserek irányítják. Az állam tudománypolitikai elvárásokat fogalmaz meg velük szemben, amit e menedzserek követnek és teljesítenek. Anisits állítja, az MTA esetében a hagyományőrzés nem pótolja az önvizsgálatot. A racionális vitát pedig nem helyettesíti a tudomány szabadságára való demagóg hivatkozás. A kutató kijelentette az intellektuális vita a vélemények cseréjéről és a megegyezés kereséséről szól. Viszont az aggresszív, ellenséges, személyeskedő és indulat-vezérelt szócsata egyetlen célja a vitapartnert a szó hatalmával a földbe döngölni.

Mi folyik a valóságban?

A médiában megdöbbenten láthatják a magyar polgárok egyes akadémikusoknak „az igazságot egyedül birtokló”, egykori párttitkárokat is lepipáló „vitakultúráját“A valóságban nem a kutatás szabadságáról folyik a vita, hanem arról, hogy lesz-e egyáltalán esélyünk növelni a jólétünket a következő években. A magyar embereknek tudniuk kell, hogy nem kevesebb, mint a társadalom jóléti perspektívája forog a kockán.

Anisits Ferenc szolnoki születésű, nemzetközi szakmai körökben is elismert gépészmérnök. A dízelmotor fejlesztésben először az alkalmazott kutatás területén az égéslefolyás matematikai leírásával keltette fel magára a szakvilág figyelmét. Elsőként vezette be az elektromos dízelszabályozást, amely utat nyitott a modern dízeltechnológia kifejlesztéséhez. 1995-ben kitüntették az Európában egyik legrangosabbnak számító Ernst-Blickle innovációs díjjal. 1999-ben és 2000-ben a vezetése alatt kifejlesztett, a világ első nyolchengeres közvetlen befecskendezésű és hathengeres dízelmotorjai az év motorja címét nyerték el, amelyek többek között a BMW autókban is megtalálhatók.

Forrás


Like it? Share with your friends!

0 Comments

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük oszd meg a cikket

Mivel a Facebook korlátozza a hírek automatikus megjelenítését, ezért arra kérünk, hogy oszd meg személyesen a cikket, ezzel jelentős mértékben segítve az oldalt hatékonyságát. Köszönjük