20 wattos agyi energia nyomait mérték a halál pillanatában: bizonyíték a halál utáni életre

Megfigyelték, hogy amikor a halál pillanatában a test “elemei” lemerülnek, akkor még megmarad egy 20 wattnyi információs energiamag, melyet mérni lehet.

Létezhet élet a halál után? A lelkünk valahogyan el tud szakadni a testtől annak halálával?

A kutatók ma úgy gondolják, hogy sokkal valószínűbb, hogy van valami “odaát”, mint az, hogy nincs.

Erre pedig egyre több közvetett bizonyíték kezdett “gyűlni” az elmúlt években. Egyes szakértők szerint az sem kizárt, hogy csupán évekre vagyunk attól, hogy megtörténhessen a nagy áttörés, és a túlvilág “felfedezése”, vagy a szellemi jelenlét igazolása.

Nemrégiben érdekes kísérleteket hajtottak végre idegtudósok és agykutatók, ami megint csak arra lehet bizonyíték, hogy a tudatunk nem hal meg a testünkkel együtt.

Megfigyelték, hogy amikor a halál pillanatában a test “elemei” lemerülnek, akkor még megmarad egy 20 wattnyi információs energiamag, melyet mérni lehet.

Ezt minden haldoklónál megfigyelték, miután eltávozott az élők közül.

Ez a pici energia mérhető volt a halál utáni órákban egy darabig, míg végleg “felszívódott”.

Az idegtudósok szerit ez a 20 wattnyi energiamag a tudat maga, és ez az, ami az agyat mint egy nagy számítógépet működtette az egyének életében.

A fizika alapvető törvénye az, hogy sem az anyag, sem pedig az energia nem vész el, csak átalakul.

Robert Lanza professzor szerint, amit most felfedeztek a tudósok az nem egyéb, mint az antik népek mindegyikénél megtalálható Élet, amely összeköti az eget és a földet.

Ezt a fizika az Einstein-Rosen-hídnak, vagy ismertebb nevén féregjáratnak nevezi.

A „20 wattos akkumulátor” ezt használja az univerzumok közötti energiainformáció cserére. A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti össze.

Feltevődik a kérdés, ki az a megfigyelő, aki eldönti, hogy melyik időpillanatban vált univerzumot a „20 wattos akkumulátor”, hogy más tapasztalatokban is része legyen? Sokak szerint a megfigyelő nem más, mint maga az Isten.

Ahogy az imádság is mondja:

„Mi atyánk, ki vagy a mennyekben (…) legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”

De vajon tényleg így van?

Vajon most a kutatók igazán közel járnak a túlvilág titkainak feltárásához, és annak igazolásához, hogy vár minket valami odaát?